– Egy rendezvényen ismertük meg egymást, részemről szerelem volt első látásra – mondta Alexandra. – Attila akkor még válófélben volt, ezért egy évet várnunk kellett az összeköltözéssel. De mit bántam én, hiszen enyém volt a világ legjobb pasija! A lány okosnak és erősnek látta Attilát, aki megvédi őt, aki mellett biztonságban lehet. De arra, ami egy évvel később történt velük, egyikük sem volt felkészülve.
– Tavaly március végén épp egy pókerestre készültünk, amikor golyóálló mellényes, házkutatási parancsot lobogtató, kutyás rendőrök lepték el az udvart. Először azt hittem, ez egy rossz vicc, a kamerákat kerestem. Majd megkérdeztem a rendőrt, aki pisztolyt szegezett rám, hogy ugye ez a Kész átverés show? „Nem, ez igazi” – érkezett a válasz.
– Rosszul lettem, remegtem, hogy mi történik itt? Igazán akkor omlottam össze, amikor az egyik nyomozóban felismertem a volt gimnáziumi osztálytársamat, aki négy éven át gyűlölt, szekált engem, megkeserítette az életemet. Ordítozott a kollégáival, hogy Alexandrát miért nem bilincselik meg?
Miközben a lányt félreültették, a kábítószer-kereskedelemmel gyanúsított Árpa Attilát bevitték a konyhába és bilincsbe verték. Azonban a nyomozók se nála, se a vendégeknél, sem a házban nem találtak drogot.
– A rendőrségi kihallgatásom után hajnali háromkor kizavartak az utcára, hogy menjek haza azzal és úgy, ahogy tudok – folytatta Alexandra. – Reggel összeroppantam, mert megtudtam, hogy a vidéken élő anyukámat éjjel a nyomozók kiugrasztották az ágyból, hogy házkutatást tartsanak nála. Szegény sírógörcsöt kapott, mert hiába kérdezte a rendőröktől, hogy velem történt-e valami, jól vagyok-e, nem válaszoltak neki. Természetesen itt sem találtak semmit.
Alexandrát akkor érte az újabb sokk, amikor kiderült, hogy az összes telefonbeszélgetését hónapokon át lehallgatták. Hogy az az egykori gimnáziumi osztálytársa volt a nyomozás egyik irányítója, aki miatt az érettségi vacsorára sem ment el. Ráadásul Alexandra minden magánbeszélgetését megismerte, tudta, hogy a lány kivel, mikor találkozott, mit beszélt.
– Heves szédülések, rosszullétek gyötörtek, bevittek a Szent János Kórház neurológiai osztályára. Ott megállapították, hogy a razzia óta pánikbetegségben szenvedek, rögtön bent is tartottak – mesélte.
– Utoljára egy éve hallgattak ki, azóta rám sem néztek. De ma is rémálmaim vannak a történtek miatt, esténként újra átélem, hogy fegyvert fog rám egy rendőr. Örülnék, ha visszakaphatnám a régi életemet, és nem hallgatnák le a telefonomat. Üzenem annak, aki mindent megtesz, hogy Attila és közém éket verjen: ez a tortúra még inkább megerősítette a szerelmünket.
További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.